Békéscsabára látogat 2025 február 2-án Illényi Katica. Az eMeRTon-, Artisjus-, Liszt Ferenc-díjas magyar hegedű- és theremin művész, Magyarország Érdemes és Kiváló Művésze a Csabagyöngye Kulturális Központban muzsikál a Békés Megyei Szimfonikus Zenekarral. Lázár Anita beszélgetett vele.

– Zenész családba született, gyermekkora óta természetes az Ön számára a napi többórás gyakorlás. Manapság, művészként hány órát gyakorol?

– Napjainkban is több órát gyakorlok. Van egy bizonyos óraszám, amit, ha nem érek el, akkor ideges vagyok, szorongok, aggódom, hogy miként fog zajlani a koncert. Tudom, hogy mennyi idő kell az idegrendszeremnek ahhoz, hogy megnyugodjon. Persze, a gyakorlási órák száma attól is függ, hogy milyen nehéz a darab, amit játszom vagy milyen koncert előtt állok – de mindig a kezemben van a hangszer! Természetesen megengedek olykor magamnak egy-két szabadnapot – a koncert utáni napot én úgy hívom például, hogy „koncert-másnaposság”, ilyenkor lelkiismeretfurdalás nélkül hagyom ki a gyakorlást. Máskülönben igen rosszul érzem magam, ha kimarad egy nap munka… Érdekes, hogy fiatalabb koromban lazán kihagytam rövidebb időszakokat. Ahogy telik az idő, egyre komolyabban, precízebben élem ezt meg. Nyilván a hegedülés nem olyan dolog, hogy megtanuljuk a darabot és akkor az készen van, megmarad: megtanulom, eljátszom egy koncerten, két napot kihagyok – és már a harmadik napon nem úgy fog ám szólni!

– Mit tesz a mindennapokban azért, hogy ne égjen ki testileg-lelkileg?

– Sportolni kell – szerintem minél idősebbek vagyunk, annál többet! Húszéves koromtól először konditerembe jártam, azután elkezdtem táncolni. Már felnőttként sztep- és jazztáncra jártam, klasszikus balettre… Kiskoromban táncosnő akartam lenni, innen gyökerezhetett ez a mozgásigény. Aki színpadon áll, annak amúgy is jól jön a tánc mint mozgásforma: tudjuk, hogyan hajoljunk meg, és ne álljon rajtunk bután a ruha. Később elkezdtem jógázni, azóta a mindennapjaim része. Most pedig, ahol lakom, van egy konditerem, s ott egy személyi edző segítségével tolom a súlyokat.

– A klasszikus hegedűjáték mellett több műfajba belekóstolt. Miért?

– Mert imádtam! Amikor Stéphane Grappellit meghallottam hegedülni, nekem teljesen végem volt! Sorra leírtam az improvizációit, mivel én nem tudtam improvizálni klasszikus zenészként. Gyerekkoromban azt hittem, hogy valaki vagy jazz zenésznek születik vagy klasszikus zenésznek, pedig ez is egy tanulható dolog. Legnagyobb zenei élmény, hogyha sikerül egy jó improvizáció: ez számomra a zenében a szabadság!

– Theremin… Miként találkozott ezzel a különleges hangszerrel?

– Teljesen véletlenül láttam meg a youtube-on. Éppen a Saint-Saens: Hattyút nézegettem mindenféle előadóval – van egy olyan szokásom, hogy amit játszom, azt mindenkivel meg akarom hallgatni –, jött egy idős hölgy, és azt hittem, hogy dúdol, közben mozgatta a kezeit… kicsit bolondosnak tűnt… Oda volt írva alá, hogy „theremin”, úgyhogy rákerestem az interneten, hogy mi az. Ez egy hangszer? Egész éjszaka nem aludtam, olyan lázba jöttem! Ez olyan, mintha énekelne és egy vonós hangszeren játszana egyszerre – mivel én mindkettőt csinálom, úgy éreztem, hogy ezt nekem mindenképpen muszáj kipróbálnom! Másnap persze kiderült, hogy Magyarországon ilyen nem létezik, de találtam egy boltot, ahol lehetett rendelni. Négy évig egyedül tanulgattam játszani rajta, végül Németországba kimentem egy tanárhoz, ahol választ kaptam a kérdéseimre.

– Mennyire volt nehéz elfogadtatni klasszikus zenésztársaival ezt a modern szemléletet? Okozott egyáltalán nehézséget?

– Soha eszembe nem jutott, hogy ők mit gondolnak. Illetve eszembe jutott, de annyira nem foglalkoztam ezzel, hiszen amikor elkezdesz foglalkozni valamivel, mert érdekel, akkor eszedbe sem jut az, hogy „de mit szólnak ehhez a többiek?”.

– Sok mindent megvalósított már – mi az, amit mostanában dédelget tervei között?

Egy dolgot szeretnék: legyen lehetőség olyan muzsikusokkal játszani, akikkel szeretek zenélni és inspirálnak engem! Szerencsére pályám ezen szakaszában már csak olyan zenészekkel muzsikálok együtt, akikkel nagyon-nagyon jó emberi kapcsolatban vagyok. Semmi más vágyam nincs, csak az, hogy ezt még csinálhassuk sokáig! Békéscsabára már nagyon készülök. Jártam már itt többször, és annyira jó volt a zenekar! Kedves a csapat, befogadtak, annyira várom már a közös munkát!