Impozáns szerzők művei csendülnek fel november 29-én, 17 órai kezdettel a Csabagyöngye Kulturális Központban. A Békés Megyei Szimfonikus Zenekar Adventi hangversenyén a Neked 8 Vocal Ensemble Budapest elnevezésű együttes közreműködik a békéscsabai születésű Fodré Lajos karnagy vezetésével. A Neked 8 célja, hogy a közönség találkozhasson kisebb létszámú, ám professzionális énekesekből álló formációval is. Fodré Lajossal Lázár Anita beszélgetett.
– Az Önökről készült fotókat nézegetve jól látom, hogy az együttes nem csupán egy zenei formáció, hanem baráti társaság is?
– Jó szeme van: a legfontosabb szempont volt az együttes tagjainak kiválasztásánál, hogy ne csupán szakmailag passzoljanak a hangok egymáshoz, hanem a kémia is összeálljon. Amit még láthat rajtunk, hogy maximálisan megvan bennünk egymás szakmai tisztelete. Senki sem tartja magát ügyesebbnek, tehetségesebbnek vagy okosabbnak a másiknál. Nincs féltékenység, egymás háta mögötti áskálódás és egyéb csúnya dolgok. Így aztán szinte már kötelező is egymás szemébe mondani a véleményünket, kritikánkat. Ehhez pedig kell a baráti közeg – másképp nem működne.
– Hogyan találtak egymásra?
– Nem volt nehéz; a kórus tagjai közötti fő összekötő kapocs a Rádió Énekkar és a Nemzeti Énekkar. Egyrészt kollégák vagyunk, másrészt barátok is. Kellett hozzá egy estébe nyúló sörözés pár kórustaggal és rájöttünk, hogy mindannyian egyet szeretnénk: kipróbálni egy újfajta hangzást, és az a capella (szerk.: tisztán vokális zenei előadásmódban íródott) kórusokat kvázi szólóhangokkal énekelni.
– Melyik a kedvenc stílusuk, korszakuk?
– Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy nagy a capella kórusokat énekeljünk csak nyolcan. Ebbe nyilván a nagy romantikus daraboktól egészen Kurtágig sok minden belefér. Bátran kijelenthetem, hogy az évek során minden korszakba belekóstoltunk. Ha most megszavaztatnám a csapatot, szerintem a nem teljesen atonális kortárs kórusirodalom áll hozzánk a legközelebb. Az utóbbi néhány koncerten kamarazenekarokkal Druschetzky-misét (Haydn kortárs), Vivaldit, Bachot és Monteverdit is énekeltünk. Ebben is nagyon otthonosan éreztük magunkat.
– Mely zeneszerző műveit adják elő legszívesebben?
– Szerencsére ezzel kapcsolatban is színes a paletta: tobzódunk a jobbnál jobb zenékben! Inkább darabokban gondolkodom, mint kifejezetten szerzőkben. Személyes kedvenceim Vytautas Myskinis: Laudate Puerije és Schnittke három egyházi éneke is, de szorosan mellettük Johann Sebastian Bach: Jesu meine freude szintén. Szerintem a közös többszörös az északi kortárs kórusirodalom szerzői, a századforduló francia szerzői és a barokk szerzők művei, no és a reneszánsz kórusirodalom. Bocsánat, nem tudunk választani.
– Mesélne az eddigi legkedvesebb hangversenyükről, amelyre legbüszkébb?
– Nagyon sok munkát fektetünk minden egyes koncertünkbe, úgyhogy igazságtalan lenne egyet is kiemelni. Énekeltünk már húsz embernek, de ötszáznak is. Legbüszkébbek azokra az előadásokra vagyunk, amelyek teljesen a mi fejünkből pattantak ki. Van egy produkciónk, az Abszurd címet kapta. Nyolc Örkény egyperces novellát állítottunk párba nyolc hozzá kapcsolódó zeneművel. Mellettünk két harmónika játszik leginkább improvizatív jelleggel. Ezt a projektet megvette a Magyar Zene Háza. Egy csodálatos, sírós-nevetős, teltházas koncertet adtunk belőle. Erre igazán büszkék vagyunk – nagy kedvencünk!
– Az eddigi koncerthelyszínek közül melyik volt a legkedvesebb?
– Mindig a legelső a legkedvesebb. Rögtön két helyszín jut eszembe: a Balatonkenesei Református templom és a Budapesti Piarista Kápolna. Templomok közül a Tihanyi Apátság temploma vagy a Szentbékkállai Templom emelkedik ki a helyszínek közül, a Kapolcsi és Ördögkatlan fesztiválok helyszínei, de természetesen a Magyar Zene Háza és a Müpa Fesztiválszínháza is ide tartozik.
Szeretettel várunk minden zenebarátot a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar Adventi hangversenyére!


