A hatvanhat esztendős Békés Megyei Szimfonikus Zenekarban több generációnyi muzsikus dolgozik egyazon célért: értéket közvetíteni a Békés megyei közönségnek. Idén ötvenedik éve muzsikál az együttes hegedű szólamában, illetve negyven évig szólamvezető volt Veres József. Múltról, jelenről és jövőről beszélgetett Lázár Anitával.
– Mikor és hogyan kezdődött zenei pályafutása? Miként emlékszik a kezdetekre?
– Érdekesen kezdődött! Míg a szüleim dolgoztak, átadtak a szomszédba, ahol egy fogtechnikus bácsi lakott. A falon volt egy hegedű. Mindig el akartam kérni tőle, de sosem adta oda. Amikor a szüleim bevittek a zeneiskolába, és ott megkérdezték tőlem, hogy milyen hangszert szeretnék választani, a válaszom természetesen ez volt: „Hegedűt!” Nem is csoda, hiszen olyan sokáig hiába vágytam arra, hogy kipróbálhassam ezt a hangszert! Ezután végre elkezdődhetett a pályafutásom. Gyulán azonban nem volt helyben pedagógus: utazó tanárok jöttek-mentek, minden évben más tanított. Sok év eltelt így, majd Istvánfi Tibor – aki a budapesti Állami Hangversenyzenekarban hegedült – volt az első, aki biztatott – voltaképpen ő indított el ezen az úton.
– Picit ugrunk az időben… A zenekari muzsikálás mellett tanít, sőt, még prímás is volt egykor, igaz?
– Debrecenben végeztem a zeneművészeti főiskolán, ott Hidi Péter volt a tanárom, aki a Rádiózenekar
koncertmestere volt abban az időben. Utána egyből Gyulára kerültem, és egyből bekerültem a Békéscsabai
Zenekarba (annak idején ez volt a neve a mostani Békés Megyei Szimfonikus Zenekarnak). Tóth István vezetésével a szimfonikus mellett kamarazenekar is működött. A prímásság később, a 90-es években volt: a Körös Táncegyüttes zenekart keresett akkori igazgatónk, Marton György szervezte meg. Én voltam a prímás, Ambrus Anikó a brácsás, Sándor Ottó csellótanár a bőgős, Rideg Lajos a klarinétos és Marton Gyuri pedig furulyán játszott. Öt évig csináltuk – nagyon sokat utaztunk és élveztük ezt a fajta munkát!
– Ha már külföld… Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zenekari szereplés Japánban…
– Ilyen is volt, bizony. Öt napig utaztunk oda, utána öt napot vissza, nyolc napot töltöttünk kint. Családoknál voltunk elszállásolva – nagy élmény volt, nagyon szerettek bennünket! A Magyar Rádió Gyermekkórusának a vezetői szervezték ezt az utat, tíz énekes kislány utazott velünk. Több magyar zenét játszottunk például Kodálytól. Volt még
egy másik utunk is Finnországba, megfordultunk Olaszországban is és Belgiumban. De nem csupán a külföldi koncertek, hanem a belföldi szereplések is mély nyomot hagytak bennem, például az Ifjú Zenebarátok-koncertek rendkívül hasznosak voltak. Ez most szerintem hiányzik a művészeti palettáról – úgy látom, sokkal kisebb csoportokkal oldják meg a zenei ismeretterjesztő műsorokat. Pedig minél több élő zenét kellene hallgatniuk a
fiataloknak! Fájó tapasztalnom, hogy mennyire elterjedt az elektronikus zene. Legalább a zeneiskolákban vagy a színházakban nem lenne szabad mellőzni az élő zenét. A színházat azért említettem, mert nemrégen egy színpadi
produkcióban pontosan azt tapasztaltam, hogy playbackről ment a muzsika – szerintem ez a közönség becsapása…
– Szerencsére a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar egyik törekvése, hogy a gyerekeket is bevonja a zenehallgatásba. Mi a véleménye például a múlt decemberi rajzfilmzene-koncertről?
– Nagyszerű ötletnek tartom! Emellett az ügyesebb gyerekeket külön koncerttel szoktuk megajándékozni. A Mi Virtuózaink címen vált ismertté ez a koncertsorozat, amelyben tehetséges ifjú Békés megyei muzsikusokat kísér a zenekar. Hatalmas élmény gyerekként, fiatalként szimfonikus zenekarral játszani!
– Az elmúlt ötven esztendő alatt számos karmesterrel volt szerencséje együtt dolgozni.
– Valóban, több karmesterrel dolgozhattunk együtt… Jancsovics Antalt, Sugár Miklóst emelném ki közülük: nagy élmény volt ismerni őket, zenélni velük! Mellettük nagyon tisztelem és szeretem Gál Tamást, aki fantasztikus felkészültséggel és odaadással vezényelt bennünket. Most új karmester dolgozik velünk, Rázga Áron, nagyon jó zenésznek tartom, remek jövője van, úgy vélem!
– Ön ötven éve játszik a Békés Megyei Szimfonikus Zenekarban, ahol együtt muzsikál ifjabb kollégáival. Mi az a gondolat, amit örökségként nekik szánna?
– A munkámat mindig nagyon szerettem. Hitvallásom, hogy szeretettel, szorgalommal, alázattal, kitartással csodákat lehet művelni. Olyan jó anyag van a kezünkben, mint a zene, a művészet, amellyel szebbé tehetjük a világot!
Egy válasz
Végtelenül büszke vagyok Rá! ❤️
Egész életét a szorgalom és kitartás jellemzi. Gratulálok!